Az elmúlt napokban a meditáló személyiségében és a környezetében és is az aggodalom jelenségét vizsgálta. Azt tapasztalta, hogy az aggodalom hullámszerűen áramlik szét a testben, és örvénnyé alakulva fogva tartja, lefoglalja a figyelem és a tudat jelentős kapacitását. Amikor a gondolatokban teret nyer az aggodalom bármilyen formája – félelem, szorongás, hiány, fájdalom, kétely – és a ragaszkodás, vagy elutasítás ezt táplálja, energia minőségként érzékelhetővé is válik. A bőr felszínén, az arcon, az izmokban jelentkezik, átveszi az irányítást a légzés felett, majd átterjed a légzésről a belső szervekre és a mozgásban is megjelenhet.
Az aggodalom ragaszkodás egy formája.
Mit tehet a meditáló, amikor érzékeli az aggodalom kezdetét? Figyelmét a légzésre irányíthatja és megfigyelheti azt. A légzés megfigyelése által – annak megértésével, hogy minden, az aggodalom is, mulandó – csökken az aggodalom mértéke. A ‘minden felmerül és elmúlik’ igazságának megtapasztalásával természetes egyensúlyt tapasztalhat.
Minden taptasztalat, érzet, gondolat, érzés felmerül, létrejön, majd elmúlik. Létrejön, és újra elmúlik. Minden, ami ami a világban létezik: felmerül, létezik, marad egy ideig és újra elmúlik. Minden létező mulandó. Minden; a légzés, az érzetek, a gondolatok, a fájdalmak, a kellemes és a kellemetlen tapasztalatok is: mulandóak. A világ és az élet a mulandóságé.
Ha a meditáló nem csak a meditáció ideje alatt, hanem a mindennapokban, tevékenységei közben is gyakran irányítja figyelmét a légzésre, éberebb, kiegyensúlyozottabb állapotot tapasztalhat. Szavai, cselekedetei nagyobb összhangban állnak majd a szív békéjével. Mindez az emberiséget, az életet szolgálja.
Legyen minden lény boldog, békés és szabad!
Vélemény, hozzászólás?